Szerb János: Ha megszólalnék (fülszöveg)

„… ​Dr. Szerb János Kelet-Ázsia kutató, köze­lebbről tibetológus volt, 1977 és 1982 között a Magyar Tudományos Akadémián, illetve az ELTE-n, ezt követően a bécsi egyetemen, illetve az ottani kelet-ázsiai intézetben fejtette ki tudományos tevékenységét. A munkásságát véleményező szak­értői ajánlások és felkérések szerint — sikerrel. (…) Költői életművének tagolható története nincs. Ami biztosan tudható: a kötetben olvasható versek mind 1982 – bécsi meghívása – előtt íródtak. Publikálni alig publikált. Elvétve jelentek meg versei periferikus kiadványokban (Egyetemi Lapok, Jelenlét). (…) Mindig úgy éreztem, senkit és semmit nem vesz komolyan – és arra tart igényt, hogy őt komolyan vegyék. A már-már szerzetesi szorgalom, amellyel ezoterikus tudományát művelte: ellentmondani látszik ennek. Bár hogy mit vett komolyan, magát vagy a tárgyát, ezt nehéz eldönteni. A verseit? Itt hagyta – vagy felejtette? Itt. Semmi esetre sem ránk. Kevés barátságtalanabb költészetet ismerek, mint az övét. Semmi behízelgés, semmi captatio benevolentiae. Pedig amúgy privatim inkább joviális, választott városának kifejezésével élve gemütlich lény volt. Aztán öngyilkos lett.” – írja róla utószavában többek között Petri György, a kötet összeállítója.”