Végh Antal: Gyógyít6atlan? (ELŐSZÓ)

Részlet a könyvből:

„-Tud ön őszintén szurkolni a magyar labdarúgóknak?
– A lelkem legmélyén nagyon szívesen szurkolnék a csapatnak, feltéve, ha az egy igazi válogatott lenne testestől-lelkestől. De amikor én azt látom, hogy a válogatottnak olyan játékosai vannak, mint amilyenek Mexikóban a labdát kerülgették, én ezeknek szívemből nem tudok drukkolni! Tudnék szurkolni egy tiszta erkölcsi alapokon álló válogatottnak, amelyiknél nem kellene szégyellni, hogy a címeres mezt viselik.
De így sem vagyok személyesen se a magyar labdarúgásnak, se egyetlen vezetőnek az ellensége. Csak a módszereikkel állok szemben. Tulajdonképpen még a 6-0-ás eredményben sem a 6-0 zavart istenigazából! Hanem ahogy ez a 6-0 létrejött, ahogy ezt elviseltük, ahogy ezt a magyar válogatott cinikusan tudomásul vette. Hogy még a küzdelemben odáig sem jutottak el, hogy valakinek adtak volna egy sárga lapot, hogy valaki megrázta volna magát, és azt mondja: gyerekek, figyeljünk már oda, mit csinálunk, hisz bennünket otthon millióan néznek… értünk millióak izgulnak…”