A szekér az úton festményen ábrázolt szekér látványa időutazásra csábít, ahogy a két hatalmas ló húzza azt maga után. A szekér vezetője, a gazda, arca elrejtve a napsütés által varázsolt árnyékban. Az út mentén fenyőfák sorakoznak, óvón intve a régi időkbe kalandozóknak.

A lassú léptek ritmusa kíséri az utazást, a lovak húzóereje pedig ereje teljében mutatkozik meg. A tenger kék vizét messzire szemlélve a látómező végén, a horizonton felfedezhetjük. A tenger csendes mozdulatlansága és a messzeség érzete nyugalmat áraszt. A gazda határozottan tartja a gyeplőt, arcán az idő múltának és a természet közelségének jelei láthatók. A szekér útja olyan, mint a múló idő folyama, amelyet a természet örök változása kísér.

Ez a jelenet egyszerre hozza elénk a vidék csendjét és a természet erejét, melyek összhangban alkotják ezt a békés és szép pillanatot az ismeretlen út szélén.