Mircea Malita A 2000. év krónikája, könyvek, yupie

Mircea Malita: A 2000. év krónikája

Ft 1.550,00

TARTALOM

Mozgatóerők
A 2000. év	7
A matematika – második anyanyelvünk	15
Számítógépek – a gondolkodás segédeszközei	20
Az információs közeg	27
A nevelés forradalma	32
Leomló válaszfalak	39
A szervezés tudománya	44
Stratégiák
Az alma mater tudománya	53
Az újítás üteme	60
Az atom	66
A lézer	72
A sejt	78
Az agy	84
A kozmosz	90
Az óceán	97
Emberi tevékenységek
A műhelyek világa	105
„Emberenergia”	110
Robotagyak	115
A kémia	120
Az anyagok	125
Kagylóhéj és mozgás
A lakás	133
A város	139
A szállítás	146
A légi közlekedés	151
A természeti kötöttségek megszüntetésének fokozatai
Az ember és környezete	159
Az időjárás és az éghajlat	165
A népesség	172
Az élelem	179
Az egészség	184
Az élet meghosszabbítása	190
Az eszmék szférája
A kultúra	199
A művészetek	206
Az irodalom	211
A nyelvek	217
Történetszemlélet	224
Az eszmék	231
Humanizmus	238
Az ember – nagy lépték szerint
Az embereket egymáshoz fűző viszonyok	245
A törvény és az erkölcs	252
A munka	259
A szabad idő	265
Egy hétköznap programja	272
A történelem kis léptéke
Eltolódások	281
A fejlődés	286
A leszerelés	292
A diplomácia	299
Együttműködés	305
2001. küszöbén	311
Befejező gondolatok
A 2000-rel foglalkozó irodalomról	321
Utószó	327

Cikkszám: 4151 Kategória: Könyvek Címkék: A 2000. év krónikája, író, könyvek, Mircea Malita, olvasás, szerző, társadalom, történelem

Leírás

Mircea Malita: A 2000. év krónikája (részlet):

„Az emeberiség fejlődése minden fokán foglalatosságainak egy kicsiny, ám értékes szektorát a jövő megfejtését célzó kísérleteknek szentelte. Apollón Delphoiban levő jóstemplomában Püthia, a papnő, háromlábú széken ülve olyan artikulálatlan hangokat hallatott, amelyeket az elébe járuló akár gyötrő kérdéseire kapott válaszként is értelmezhetett. Igaz, manapság e misztikus korszak orákulumának tisztánlátását azzal magyarázzuk, hogy Delphoi volt a görög világ legerősebb ligájának állandó székhelye, oda futottak be az összes valóban megbízható értesülések. Mai világképünk szerint a delphoi orákulum inkább amolyan központi adattároló volt. A vallásos korszak szent könyvei éppen elég rejtett értelmet tartalmaztak a minden körülmények között használható próféciák táplálására.”