A kitűnő lengyel író, Jaroslaw Iwaszkiewicz: Vörös pajzsok című történelmi regényében páratlanul szuggesztív képet fest a XII. századról. Hőse, Szendomiri Henrik, Barbarossa császár unokatestvére és barátja. Megfordult Rómában, találkozott a forradalmár pappal, Bresciai Arnolddal, megcsodálta a szicíliai Roger király félpogány-félkeresztény világát, a templomos rend lovagjaként harcolt a Szentföldön, és Damaszkuszban megismerkedett a költő Szaladinnal, a később híres hadvezérrel. Széles látókörű és nemes szívű ember, de vajon jó politikus-e?

Képes-e egyesíteni a szomszédos Németországnak kiszolgáltatott, megosztott Lengyelországot? Emberi erényei, személyes tisztessége, vonakodása az erőszakos cselekedetektől nem akadályozzák-e a hatalom okos gyakorlásában?
Iwaszkiewicz regénye tulajdonképpen modern problematikát vet fel: Lengyelország és Európa kapcsolatát vizsgálja, Lengyelország szerepére világít rá Európa sorsának alakításában.