Hidas Antal: Más muzsika kell…:

E ​regény főhőse – a fiatalság. Fiatal a „zeneszerző” Ficzek Márton és „dilinós” testvére, Pista, Csíki Péter, a „festőművész”,a „modern” Balogh Lajos, a szilárd jellemű Piroska, a zárdába csukott Ilonka, a konyha padlóján térdeplő Marisak és annyi más társuk. Vidám és szomorú órák váltják egymást, akárcsak az elragadó szerelmet a léleksorvasztó orgia, a fiatalok mindenre kész barátságát a kiábrándulás, csalódás. Az idősebb nemzedék között ott van a kis termetű szenvedélyes Ficzek úr is. Az olvasó sokszor úgy vélheti, hogy Ficzek csupa nevettető ostobaságot mond, holott – kiderül – észrevételei nem is olyan nevetségesek, és távolról sem ostobák az államilag támogatott és védett népcsalók, csirkefogók, karrieristák világában… „Messze földön, távol..” pedig hazájuktól elszakított magyar hadifoglyok élnek, s vesznek részt az emberiség legnagyobb átalakulásában. Százezer ember. A világtörténelemben még soha ilyen csodálatos nagy szerepet nem játszottak külországban a magyar nép fiai. Ugyanakkor itthon – fiatalok vezetésével – kísérlik meg a támadást a „diadalmasan rothadó” magyar állam ellen. Letartóztatás, börtön, kivégzéssortüzek, utcai harcok – mind azt bizonyítják hogy a „század viselős” hogy „más muzsika kell”. Azt, ami valóban szép volt. Azt, amiért valóban érdemes volt élni.