Ez a H. Sindalsen festmény egy lenyűgöző tájat örökít meg. A sárga búza mezők hosszan terülnek el, a fenyőfák csodálatosan kavargó zöldjeikkel közéjük ékelődnek. A kép központjában, a távolban egy hatalmas ház áll, melynek barna teteje, fehér falai és vörös keretű ablakai szinte ragyognak a vidék nyugalmas csendjében.

A festő mesterien örökítette meg a búza mezők aranyló színét, melyek a nap sugarainak játékában játszanak, és a fenyők örökzöld lombjait, melyek méltóságot és időtlenséget sugároznak. A ház pedig, a táj egyetlen ember alkotta elemeként, a vidék jelképévé válik. Barna fedele évszázadok múltán is védelmet ígér, fehér falai pedig tisztaságot és egyszerűséget közvetítenek. A vörös keretű ablakok pedig a ház melegségét és meghittségét hangsúlyozzák.

Ez a festmény lenyűgöző pillanatot örökít meg a vidéki életből, amely összekapcsolja a természet és az ember alkotta világot.