A folyó a dombok között tájkép festmény egy gyönyörű folyómedret ábrázol. A kép központjában egy csodás folyó húzódik, mindkét partján zöldellő gyeppel és homokos dombokkal. A képzelet szárnyain túl vezető folyó kanyarulatai olyanok, mint finom ecsetvonások a táj hátterében.

A kép távoli pontjában, kissá elmosódva egy hatalmas sziklaformáció emelkedik ki, mint ősi őrhely a táj fölött. A szikla magas, szinte a képzelet szárnyait érinti, és árnyéka mélyül a délelőtti napsütésben. Az egész jelenet körülveszi a béke és a nyugalom érzése. Az ismeretlen festő mesterségesen rögzítette ezt a pillanatot, ahol a természet és az idő káprázatos egyensúlya született meg.

A festményen a színek és a részletek együttes játéka olyan érzést kelt, mintha ott állnánk a dombok között, hallgatnánk a folyó susogását és megcsodálnánk a szikla hatalmas szépségét. Az eredeti cím talán ismeretlen maradt, de a táj és a pillanat örökké megmarad ebben a műben, mint egy csendes emlék a természet felemelő szépségéről.