A Darkó István: Szép ötvöslegény című műve egy lenyűgöző és mélyen emberi történet, melyet a magyar irodalom kiemelkedő alkotásai között tartanak számon.

Részlet:

„Téglás Gábor, magastermetü, derék szál ötvöslegény ezen a reggelen még serényebben öltözött, mint egyébkor szokott. Domború tagjaira heves mozdulatokkal rángatta ruházatának egyes darabjait. A kék posztóból készült felöltő-kabát és feszes magyar nadrág, a kalotaszegi mintázatokkal kidolgozott csizma ott állottak a kezeügyében, csak utánuk kellett nyúlnia. Odakészítette őket a „kisöcskös”, Léta Pálnak, a céhmesternek s a ház urának a kisunokája. Mindez tehát a kolozsvári magyar ötvöscéh hatalmas mesterének a házában történt, a Házzsongárd első uccájában, sárga, büszke és magas tornácos házban, hátul, a veteményes-kertre néző eldugott legényszobában.
Itt hálatta Léta Pál azokat a legényeket, akiket ügyességükért és tisztességtudásukért különösképpen megkedvelt s akiket állandó munkára magánál tartott. Most három legény volt a szoba lakója. Módos, széles ágyakban a másik kettő még heverészve nézte Téglás Gábor serény öltözködését. A Kisöcskös durcás ábrázattal, ásitva állott a mosdótál előtt, amelybe éppen most hozott hideg vizet kintről. A fiúcska szélesarcu, barnaképű székely fickó volt, akinek abból, hogy ő a céhmester unokája, nemhogy előnye, hanem ellenkezőleg hátránya származott. Léta uram magához hasonló munkás polgárt akart nevelni belőle s a legényeknek megparancsolta, hogy a gyereket engedelmességre szoktassák.”